Szerző: szerdai | 2018. augusztus 30. csütörtök

Tavasz, nyár…

Május 19-én néhányan elmentünk Neszmélyre, régi csendesheteink helyszínére, hogy segítsünk előkészíteni, karbantartani a terepet. A férfiak nagy fák törzseit távolították el, a nők füvet nyírtak. Többünknek új volt ez a feladat. 🙂 Finom ebédet készítettek nekünk az egyik házaskör tagjai, és jót beszélgethettünk munka, ebéd közben a gyülekezet ismerős vagy kevésbé ismerős tagjaival.

 

Július 22-én együtt ebédeltünk (akárcsak március 18-án) Évinél. Misi és Andi készített pörköltet. Sok-sok beszélgetéssel telt az idő, testvéri közösségben. Többen visszamentek Pasarétre az esti evangelizációs alkalomra is.

Szeretnénk máskor is folytatni ezt!

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2018. augusztus 27. hétfő

2018. április, péceli csendeshétvége

Egyelőre csak képek… 🙂

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2018. július 30. hétfő

Gárdonyi csendeshétvége 2017 végén

Advent első hétvégéjén, december 1-3. között töltöttünk el néhány napot Gárdonyban, a már jól megszokott helyünkön. Régi arcok is felbukkantak, újak is csatlakoztak, szóval sokan összegyűltünk, hogy a Galata 5,16-21 alapján arról hallgassunk igei alkalmakat, hogy mit jelent Lélek által járni. Mindebben Czakó Zoli, gyülekezetünk új lelkésze segített. Vasárnap délelőtt kiscsoportos beszélgetés volt a Kolossé 2,1-10 alapján.

Megtettük a szokásos sétánkat a tónál, társasjátékoztunk, esti áhítatokat tartottunk, Misi főzött… Az együtt megírt igés kártyákat adtuk oda egymásnak.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2018. július 29. vasárnap

Séta a Budai-hegyekben

2017. november 18-án egy nagy sétát tettünk. A Szép juhásznétól indulva a Hűvösvölgyig jutottunk el,  közben érintve a Kaán Károly-, valamint a Makovecz-kilátót, és még a Bátori-barlangba is bekukkantottunk (névadója bibliafordításért vonult ki a világból erre a helyre). Csak 5-en jöttünk most össze. Volt, akit a sáros idő, mást a betegség tartott távol. Misinek telefonon kívántunk jobbulást. Laci tartotta az áhítatot. Utunk végét virslizéssel zártuk.

 

Szerző: szerdai | 2018. június 25. hétfő

Csendeshetünk 2017-ben

2017-ben a gyülekezeti csendeshéten vettünk részt Sátoraljaújhelyen. Hárman az első héten, a többiek a második héten vettünk részt. Délelőttönként Jakab levelét tanulmányoztuk Gézával, esténként Isten dicsőségéről hallgattunk sorozatot hallgattunk Tibortól és Lacitól.

A képek ezen kívül megörökítik a délelőtti kiscsoportos beszélgetéseinket, az egyik esti sétánkat a gejzírtömbökig, és Laci könyvismertetőjét.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2017. július 25. kedd

Pünkösdhétfő

Június 5-én, pünkösdhétfőn együtt ebédeltünk néhányan az ünnepi istentisztelet, úrvacsoravétel és úrvacsorai mosogatás után.

Terveink szerint az elhangzott igei gondolatokat beszéltük volna meg… de a bemelegítő kérdés legalább 2 órát igénybe vett :o) így végül az eredeti szándék nem valósult meg.

Mégis nagyon hálásak vagyunk Urunknak ezért a közös napért, a beszélgetésért, és azért, hogy egymást kicsit jobban megismerhettük, ahogyan ki-ki elmesélte élettörténetének hosszabb-rövidebb részét.

Szeretnénk vmikor folytatni ezt…

V. Évi

Szerző: szerdai | 2017. július 25. kedd

Fóti csendeshétvége májusban

A Szerdai kör 17 fővel Fóton tartotta csendes hétvégéjét az evangélikus egyház kántorképző intézete ódon kastélyában, ahol a szobákban és termekben egy-egy orgona vagy harmónium is lakik.

Az áhítatokat Földvári Tibor tartotta Jeremiás könyve 34., 36., 37. fejezetei alapján, melyekből megtudjuk, hogyan készült a szent Írás, amit az Úr beszédeként a próféta meghall, kimond, írnoka pedig leír. Megtudjuk, hogy az „Úr beszédét” a keményszívű Jojákim király bár elégette, de az Úr ugyanazokat újra leíratta, sőt még többet is. Bármit csinálnak az Úr szavával, azt bilincsbe verni, feltartóztatni, megsemmisíteni nem lehet. Isten szólt és szól: hátha megtérnek! Az Úr mindent véghezvitt, és győzelmesen valósított meg. Az Úr munkája az, hogy népét helyreállítsa, egykor a Messiás eljövetele, ma pedig, visszajövetele céljából. Ha nem sikerült engedelmeskednünk, akkor helyre akarunk állni, mert szeretjük az Úr szavát. Nekem leginkább az, az intő tanulság vált hangsúlyossá, hogy Izrael fiai megtérésükből visszatáncoltak korábbi bűnükbe. Pedig létezik megbánhatatlan megtérés is, mely életre visz, és létezik világ szerinti megtérés, amely halált szerez.

Hétvégénk kiemelkedő eseménye volt, hogy Ecsedi Zsuzsanna orgonista és a kántorképző tanára, részünkre egy tartalmas koncertet adott az evangélikus énekeskönyv zeneszerzőinek jeles műveiből (melyek a mi énekeskönyvünkben is szerepelnek). Sétáltunk a fóti gyermekváros festői parkjában és meglátogattuk a fóti „Notre-Dame” altemplomában ülő kőangyalt, aki kezében harsonával a feltámadásra vár, amihez mi előre elénekeltük Händel művéből a Győzelmi éneket.

Vasárnap a fóti ref. gyülekezet anyák napi istentiszteletén a derék asszony dicséretéről hallottuk az igehirdetést (Péld 31,10-31). Különös hangsúlyt kapott, hogy e rész műfaja és célja a dicséret, nem pedig a lesújtó minősítés, hogy ilyen asszonyt soha, senki, úgyse talál, sem az, aki magára, sem az, aki feleségére néz, sem a hajadonok között keresgélő. Nők és férfiak minden korosztályának üzent: senki se tartsa vissza a jó szót, a dicséretet embertársától, különösen akkor, ha ezt még élő szeretteink, szüleink, nagyszüleink, házastársunk, gyermekeit vállaló nőtestvéreink felé mondhatjuk. Hallhattuk, hogy derék asszony az Urat félők, a szív elrejtett emberei között található.

FA

Szerző: szerdai | 2017. június 21. szerda

2017. április, pilisi kirándulás

Április 15-én, Nagyszombat napján indultunk el Csobánkára, erre a szub-alpin klímájú, 3169 fős, gyönyörű fekvésű kisközségbe, hogy onnan Pilisborosjenőig, esetleg egészen Ürömig „ereszkedjünk”.

Ildikó, mint szervező részletes tájékoztató levele szerint a Batthyányról 8:58-kor induló HÉV utolsó kocsijában kellett találkoznunk. Így legalább nem tudtunk 5-15 percet késni a találkozóról, hisz a BKK biztosan nem vár meg. Ennek jegyében én is pontosan érkeztem a Szentlélek térre, előre megvásárolva a kiegészítő jegyet Pomázig. Voltak, akiknek az utolsó pillanatban más program lett készítve erre a napra és lemondták a kirándulást, de két hölgytestvér viszont csatlakozott a szerdais csapathoz, Isten hozta őket!

Alig fél órás vonatozás végén, a pomázi állomáson Anikó is „befutott”, így lett teljes a 8 fős társaság. Nem sok idő volt az ismerkedésre, bemutatkozásra, mert a HÉV kissé előbb érkezett be, így a busz indulásáig 3 perc maradt csak.

Közvetlen csatlakozás: ilyen amikor pontos a szervezés és nincs kieső idő. Máris kanyargunk a szűk főúton, hangulatos földszintes házak között, pedig egy 15.000 fős városon haladunk át. Mire kiértünk Pomázról, szinte máris Csobánka külterületére érkeztünk, gyönyörű, erdőktől ölelt völgyben.

10 perc kellemes utazás után szálltunk le a község főterén. Tökéletes kirándulóidő, kissé ravasz széllel, de napsütéssel, tiszta látóhatárral. Rövid szusszanás, még egy kis útravaló folyadék beszerzése a boltban, egy kis kávé az automatából, majd előkerültek a térképek az útvonal egyeztetéséhez.

A hölgyek bíztak a jelenlévő férfitestvérek vezetési segítségében is, mi pedig a térképismeretünkben, legfeljebb kicsit több lesz a megtett a kilométer, ha valahol rossz irányba fordulunk…

Az első cél az Oszoly-csúcs némi kerülővel: és már indultunk is a sárga kereszt jelzésen. Egyelőre még aszfalton, de eléggé meredeken emelkedett az út, pont jó volt bemelegítés gyanánt.

A csapat ekkor még friss ifikből tapasztaltabb testvérekből állt és voltak, akik nagyon „bekezdtek”, így máris kettészakadt a mezőny. Mi kissé lassabban haladva nézegettük az elhagyottan omladozó, vagy éppen a felújított parasztházakat, amelyek immár talán csak hétvégi kikapcsolódást nyújtanak. De voltak szép számban új építésűek is állandó lakókkal, melyek szinte paloták az előzőkhöz képest; érdekes utcakép. Az utolsó vízvételi lehetőséget is kihasználtuk, megállva egy kék színű, utcai nyomós kútnál. Ha nincs segítség, akkor lábbal felcsimpaszkodva tud az ember magának engedni. Sok gyerekkori gyakorlás van mögötte és sok hűsítő emléket idéz. Sajnos már alig találni belőlük, kerekes udvari – tiszta talajvizet adó – társaikról nem is beszélve…

A Kossuth utcán értünk el az Oszoly-pihenőhöz, ahol áttértünk a piros jelzésre, egyben a Csobánkai tanösvényre. A Hegyalja út még csak az erdőszél mentén haladt, de rövidesen beértünk végre a „sűrűbe”. Itt máris megismerkedhettek a kíváncsi túrázók és így mi is az „Oszoly-erdő lombkoronaszintjének élővilágával”, majd az „Oszoly-erdő cserjeszintjével”, melyben a gondos információs táblák is nagy segítséggel voltak.

Mivel a túra fontosabb történéseinek digitális dokumentálása a Szerdai Kör részére az én feladatom volt („Vezetőségi felkérés”), ezért igazi turistaként, nyakban lógó fényképezővel vettem az akadályokat. Néhány testvér azért szívesen átvállalta olykor ezt a kedves szolgálatot, így azt is hamar megtanultam kezdőként, hogy ezeket a táblákat is érdemes megörökíteni.

Kissé szűkült a gyalogút, így akaratlanul is párokba rendeződtünk és folytatódtak a megkezdett beszélgetések.

Munkahelyek, élethelyzetek, hitbéli dolgok, magán(y)élet, azaz sokféle téma szóba került egymás között. Ki-ki éppen mit hordozott leginkább, vagy „csak” egymás megismerése volt a cél: közös bennük, hogy az Úr „nem maradhatott ki semmiből” és együtt kerestük az útmutatását, erősítettük, bátorítottuk, vagy nevettettük meg egymást. A beszélgetőtársak cserélődését és a zavartalanabb beszélgetést nagyban elősegítette, hogy a piros háromszögre elkanyarodva egyre gyakrabban kereszteztük a szintvonalakat, azaz igazi hegymenet kezdődött.

Kicsit szétszakadozott a mezőny a meredek, sziklás hegyoldalon. Többen meg-megálltunk olykor és szuszogva bár, néha fától-fáig kapaszkodva, de felértünk a Stiasny-pihenőhöz. Az Oszoly-hegy Oszoly-orr sziklájának kilátóhelyéről csodás a látvány a Csobánkai-medencére, amely kárpótolt kissé az erőfeszítésekért.

A tábla szerint: „… A sík területekhez képest továbbá alacsonyabb a légnyomás (lehet, hogy ezért kapkodjuk a levegőt?!), nagyobb a napsugárzás ereje és tartama, kisebb a levegőben lebegő por mennyisége. Összességében kellemesebb a szabadban való tartózkodás és kisebb a terhelés, ami a szervezetre erősítő hatást gyakorol”. Akkor talán jó helyre jöttünk…

Kissé ereszkedve a tanösvényen, az „őstölgy” táblája után jutottunk ki az Oszoly-rétre, ahol meg is nézhettük a kis legelőhely közepén levő hagyásfát, melyet delelőfának is mondtak.

Egyedüliként meghagyott – kocsánytalan – tölgyként terebélyesre nőhetett és délidőben embernek/állatnak árnyas pihenőhelyül szolgált, immár kb. száz éve, most pedig nekünk is.

Egy időre letértünk a sárga jelzésről, hogy rövidebb kaptató után túránk csúcspontjaként felérjünk a 329m magas Oszoly-csúcsra. Meredek sziklafalak tetején állva káprázatos látvány nyújtott a távoli Pilis és a Budai-hegység csúcsai, alattunk közvetlenül Csobánka házaival.

Nem pecsételő hely, nem járt érte különdíj vagy elismerés… de egy (kettős)kereszt és egy zászlórúd tövéből, egy sziklacsúcsról felemelő érzés volt körbetekinteni! Sok-sok fénykép háttereként „szerepelt” az Úr csodás teremtett környezete, vagy éppen a kipirosodott arcú sorfalunk volt a „fő motívum”…

Visszaereszkedtünk a sárga jelzésig, amely egy széles erdei útszakasz után a Majdán-nyergen haladva egy irtási sávba ért ki. Ezt hatalmas távvezetékoszlopok számára vágták, fájó „sebként” felhasítva az egybefüggő erdőtakarót.

Ildikó jó vezetőhöz illően rögtönzött virágismertetőt tartott az erdőszéli kultúrákból. Sajnos a neveket – bár már eleve azok is gyönyörűek – nem nagyon sikerült megjegyeznem és jó, ha a színüket eltalálom, de azért a fényképek megörökítették a pompás kavalkádot. Többségük már elvirágzott, de voltak, amelyek még teljes pompájukban hirdették az Úr dicsőségét és bizony „..Salamon dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy” Mt 6,29. Láttunk pl. lepedőnyi ibolyatengert is, itt a hűvösebb miatt még csak most nyíltak…

Némi bizonytalanság és keresgélés után visszatértünk az erdőbe, megtalálva a kissé elbújt sárga jelzést. Újabb meredek emelkedő, szerpentinek után jutottunk el második állomásunkig, a Mackó-barlangig.

Helyiek kis csoportját köszöntöttük és osztoztunk velük egy ideig a kiépített pihenőhely asztalán. Bár nem voltak éppen túrázáshoz öltözve, de jó volt látni, hogy a fiatalok a község vendéglátóhelyeihez képest előnyben részesítették az erdei környezetet. Beszélgetni, enni-inni mégis kellemesebb itt, hacsak nem győz a lustaság…

A Kis-Kevély északi lejtőjén, 400m-es tengerszint feletti magasságban lévő barlang 11m széles, 3-4m magas. Egy 10m magas csarnokkal kezdődik, de szűkebb járatai 30-40m mélyen nyúlnak a hegy gyomrába.

Itt végre előkerültek a vizes flakonok és a szendvicsek: libasorban ülve falatoztunk a félrönk padokon és asztalon. Testi táplálék után nem maradhatott el a még fontosabb lelki sem! Misi készült nekünk Igével, rövid áhítattal.

Az útmutató előző napi Igéje hangzott: 1Sám 30 utolsó versei… Dávid kergette az ellenséget, de akik nagyon fáradtak voltak nem mentek vele tovább, hanem megálltak pihenni. A tovább üldözők nagy győzelmet arattak, hatalmas zsákmánnyal. Dávid viszont azoknak is egyenlőképpen adott a szerzeményből, akik a harcban vele voltak és azoknak is, akik hátramaradtak a felszereléssel (24). Vajon mi is meg mertük volna ezt tenni? Mi is törvénnyé és szokássá tettük volna (25)? Mi is jó helyen és jól szolgáljuk az Úr ügyét? És még néhány elgondolkoztató, személyes válaszra váró kérdés Misitől…

Rövid beszélgetés és imaközösség után jött a felvetés a további útvonalra, de erre már „könnyű” és szinte egyöntetű volt a válasz: nem kívánunk többet felfelé kaptatni! Elmaradt az utolsó csúcstámadás, így jeleztem, hogy innentől már csak lefelé megyünk. Ígéretem ellenére a Kevély-nyeregre csak kisebb emelkedő után tudtunk elkezdeni leereszkedni, a békesség megőrzése érdekében nem is nagyon mertem szintvonalas térképismeretemet tovább fitogtatni. Innen tehát nem felfelé indultunk a piros jelzésen, hanem a piros négyzeten lefelé, az 534m-ével felénk tornyosuló Nagy-Kevély északi völgyébe.

A meredeken lejtős völgy a porló mészkőtörmelékkel az alján, a szurdokszerű vízmosáson keresztbedőlt fák igazán vadregényes képet mutattak. Csak egyesével, némi távolságtartással botladoztunk/csúszkáltunk a cél felé.

Kiérve a lejtős hegyoldalba a fák között már megpillantottuk Pilisborosjenő hétvégi házas kertjeit és hívogatott az otthon, a pihenés. Ürömig aznap nem mentünk el, a jenői buszmegálló bódéjának padjai voltak a nap utolsó állomása. Érkezett is hamarosan a 840-es busz és volt, akit csak a Bécsi útig, Flórián térig, de volt, akit a végállomásig repített. És az ígért 17 órás érkezés is teljesült…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Volt ez legalább tíz kilométer? – hangzik valakitől a költői kérdés. Nem tudom, talán. Be fog ebből kerülni valamelyik kép a szokásos év végi szerdais összefoglalóba? – mélázok magamban. De nem ez a fontos: kb. 700Ft-os útiköltségből egy emlékezetes kirándulás jó időben, testvéri közösségben, Igével, megáldott beszélgetésekkel, talán maradandó emlékekkel…

Áldott nap volt! Köszönjük, Uram, hogy készítesz ilyen alkalmakat is!

András

Szerző: szerdai | 2017. április 25. kedd

2016

Nagyon elmaradtunk a híradással, ezért álljon itt egy rövid összefoglaló a 2016-os évünkről.

 

Az év első programja február 14-én a film-szín-házi-klub volt. A dátumhoz igazodva egy házasságról szóló filmet, a Tűzállót néztük meg közösen, és jót beszélgettünk róla.

Egy héttel később Dabasra mentünk, hogy az ottani református gyülekezet istentiszteletén énekeljünk, felolvassunk egy zsoltárt, és az általunk készített igés kártyákat odaadjuk a dabasi testvéreknek.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Március 12-14-én Gárdonyba mentünk csendeshétvégére. Jósáfát király életét tanulmányoztuk Misi és Imi vezetésével. Esténként Peti és István tett bizonyságot. A szabad délutánunkon tettük egy nagy sétát a Velencei-tónál.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Áprilistól elindítottuk a házi imakört, amelynek keretében minden hónap első hétfőjén Évinél gyűlünk össze, együtt vacsorázunk, Igét olvasunk, sokat beszélgetünk, majd imádkozunk.

 

Május 16-án, pünkösdhétfőn, az istentisztelet után a Budai-hegyekben sétáltunk azokkal, akik vállalkoztak rá a szeles időben. Nagyon jó volt a természetet járni!

 

Július 17-én újabb film-szín-házi-klubra került sor, melynek az volt az érdekessége, hogy a házigazdán kívül minden résztvevő férfi volt. Talán a film, A bátorság emberei miatt, amely a férfiak különböző szerepeit taglalja?

 

Augusztus 14-19. között a gyülekezeti csendeshéthez csatlakozva hallgattuk az igét, és beszélgettünk róla Piliscsabán, megélve a testvéri közösség örömét és erejét is. Géza a János 17-ben található főpapi imát vette délelőttönként, és erre épülve bomlottak ki a kiscsoportos beszélgetéseink.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szeptember 4-én Misi biciklizést szervezett Szentendrére.

 

Szeptemberben két pár, Zoli és Szilvi, valamint Csaba és Beus esküvőjén is együtt örülhettünk velük!!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Október 8-án az immár hagyományosnak mondható őszi szolgálatunkra került sor: az idősek szeretetvendégségén énekeltünk, Ildikó verset olvasott, majd a nénikkel, bácsikkal beszélgettünk.

Október 22-én kirándulás volt a program (Solymár irányába mentünk el egy rövidebb szakaszon).

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Október 31-én, a reformáció ünnepén, a délelőtti istentisztelet után együtt ebédeltünk (előtte együtt sütöttük a palacsintákat), majd felmentünk a Várba egy rövidebb sétára. Sokat tudtunk beszélgetni, és hálásak voltunk az Úrnak a testvéri együttlétért.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

November 11-13-án megint elmentünk Gárdonyba egy csendeshétvégére, és folytattuk (befejeztük?) a királyokról szóló sorozatot, ezúttal Jósiásról. Szombaton egész nap szakadt az eső, így a délutáni szabad program során bőven volt idő pihenésre, vagy a decemberi szeretetvendégséghez szükséges igés kártyák elkészítéséhez, társasjátékozáshoz (ismereteinket bővítettük a Magyarország Kvíz révén).

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Nov. 27-én délután közösen megnéztük a Találkozás 2. c. filmet.

 

És év végén, szokás szerint együtt vettünk részt a 18 órai istentiszteleten, majd együtt ettünk, kicsit társasjátékoztunk, igét hallgattunk, imádkoztunk, mielőtt részt vettünk volna az éjféli úrvacsorán, illetve az úrvacsorai mosogatásban.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

(Mivel szilveszterkor nem volt rá időnk, ezért 2017. február 12-én rendesen kitársasjátékoztunk magunkat a 10 órai istentisztelet és a közös ebéd után. Hogy igazi utószilveszter legyen, virslit ettünk ebédre, finom salátákkal.)

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2016. április 21. csütörtök

2015. év vége

November 13-15-én Gárdonyban töltöttünk egy csendeshétvégét. Aháb, Jósiás és Ezékiás király életén keresztül azt figyelhettük meg, hogyan reagálnak az igére, Isten szavára… és hogyan reagálunk mi rá? Ez a fő kérdés, ezt válaszolhattuk meg magunknak őszintén az Ige tükrében.

Korábbi társaink az év elején Gárdonyba költöztek, és most volt lehetőség a találkozásra. Szombaton együtt ebédeltünk, délután pedig egy villámlátogatás keretében megnéztük új otthonukat. Az egyik igei alkalmat István tartotta nekünk, egy másik alkalmon Zita tudott részt venni. Olyan jó, hogy a sok együtt töltött év nem múlt el nyomtalanul, és a távolság sem jelenthet akadályt!

 

 

November 25-én együtt vágtunk, ragasztottunk igés kártyákat (amelyeket később gyülekezetünk idős testvérei kaptak megy egy számukra rendezett szeretetvendégség során). Jó volt együtt alkotni!

 

 

November 29-én a Találkozás c. keresztyén filmet néztük meg a soron következő film-szín-házi-klub keretében. Beszélgetéssel, asztal- és imaközösséggel egészítettük ki a filmnézés élményét.

 

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

December közepén megrendeztük szokásos karácsonyi alkalmunkat. Tamás hozta közénk az igét és azt a videót is, amit a 2015-ös év képeiből válogatott össze. Az igés kártyák szétosztása után szeretetvendégséggel, sok jó testvéri beszélgetéssel, fotózással folytattuk alkalmunkat.

 

 

A szilveszteri istentiszteleten közösen vettünk részt. Géza igehirdetése a 106. zsoltár alapján arról szólt, hogy halljuk meg a bűnbánat, a magasztalás és az imádság hangjait. Utána Évi lakásán folytattuk az estét. Aladár áhítatában a nyelv bűneiről beszélt. Énekeltünk, imaközösséget tartottunk, majd asztal körül folytattuk a beszélgetést. Körkérdésként hangzott el, hogy kinek mit jelentett a 2015.év, és öröm volt hallgatni egymás bizonyságtételeit akár a nehezekről, akár az örömökről, de mindenképpen arról, amit az Úrral éltünk át. Imaközösséggel, hálaadással zárult az estének ez a része. Utána templomunkban úrvacsorai közösségben lehettünk együtt a gyülekezet többi tagjával.

Másnap pedig újra viszontláthattuk egymást az újévi istentiszteleteken. :o)

« Newer Posts - Older Posts »

Kategóriák