Szerző: szerdai | 2018. november 29. csütörtök

Szerdai 35 – a hálaadó alkalom

A Szerdai megalakulása óta 35 év telt el, melyről hálával emlékeztünk október 27-én.

A bevezető gondolatok között elhangzott, hogy van miért és van kinek hálát adnunk. Isten adta és adja ezt a közösséget. A Józs 24,13-14 alapján elgondolkoztató, hogy a mostani kis csapatunk is a korábbi generációk szolgálatából és hűségéből él; elhagyunk-e mindent, ami elválaszt Istentől; fakad-e hálaként belőlünk Úrnak való szolgálat?

A további igei gondolatokat Földvári Tibor lelkipásztorunk a napi igéből, az Ef 2,20-22-ből hozta. A Szerdaiban sokan megfordultak az évtizedek során, mindenkit az Úr Jézussal való közösség kötött össze. Most hogy vagyunk itt? Hitéletünk, közösségi életünk boldog, és az Úr dicsősége látszik rajta, vagy esetleg leépült? De az Úr népe soha nem épül le, mert ennek az épületnek erős alapja van, az Ige, a szegletkő pedig Jézus Krisztus, „akiben ti is együtt építtettek”, Jézus személyében van a felépíttetés, az Ő váltságműve ennek az alapja. Isten fel akar építeni.

A Szerdai ifit sokszor jellemezték úgy, hogy mindig a Bibliával foglalkozik. Tibor az első karácsonyán Pasaréten az ifinktől igékkel feldíszített karácsonyfát kapott, nagy örömet és bátorítást szerezve ezzel számára, mert az Ige ilyen fontos. Az ifinek is. Az Úr Igéje betölt örömmel most is?

A felolvasott igeszakaszban az Úr Jézussal való közösség össze van kapcsolva a lelki testvérekkel való közösséggel. Az együtt felépülés alapja az Úr Jézus személye, cselekvője Isten: kegyelemből Igéje és Lelke által történik a felépülésünk úgy, hogy nekünk ezt hinnünk kell.

Hol kell megújulnunk? Mi mindenért lehetünk hálásak, amit fölépített már az Úr bennünk és általunk? „Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef 4,15).

A régi Szerdaisok ezt követő élménygazdag beszámolójából következzen most pár gondolat.

Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban” (Csel 2,42). A Szerdai sokféle tagját egy cél vezette: Istenhez kerüljön közelebb. Ahogy hetente részt vettünk a tanításban, ebben a kitartást Isten munkálta, és így formálódott közöttünk egy igazi közösség. Együtt töltöttük a nyári neszmélyi csendesheteket, vittük sokak részvételével egy saját színdarab révén az evangéliumot sokfelé (Kovács úr), máskor az EMO szolgálatba bekapcsolódva beszéltünk Isten Igéjéről. Megtapasztaltuk, Isten tudott bennünket használni, amikor egy hívő családnak segítettünk a házépítés befejezésében, így kerülve el a banki elárverezést. Istennek vagyunk hálásak a közös úrvacsoráért szilveszterkor, a másokért mondott és meghallgatott imádságért.

Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17). Akik idejártunk, legelsősorban valamennyien Istentől akartuk megérteni az élet nagy kérdéseire a saját meggyőződés szerinti válaszainkat. Én is. Lelke munkálkodott a közösségben, szabadnak éreztem magam, nem zavart a többiek mássága, sőt, bennük az ajándékba kapott testvért láttam. Nagyon jók voltak a közös kirándulások, a beszélgetések, ami öröm, de ez mind ráadás. A közösséget a mindenható Isten tartotta meg, és tette áldottá. Hitbeli kérdéseimre, párválasztás, szakmaválasztás, a választ megtaláltam, ami küzdelmes időszak volt.

Felelevenedtek a film-szín-házi klub, a kirándulások, a nagy szurkolás / imádság a közénk járó pár hosszú együttjárásakor, a baráti segítő jobb a házasságkötés után a lakásfelújítás során. Amit az Igében olvasunk, az igaz a közösségre és a mi egyéni életünkre: „De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited” (Lk 22,32). Isten tudja előre, mi fog történni, és könyörög értünk. Ő hűséges maradt, és ez az, ami megtart. „Légy hív mindhalálig” (Jel 2,10b)… azért lehetünk hűek, mert hű az Isten! Ebbe bele tudunk kapaszkodni. Ne a saját hűségünkben bízzunk!

A 103. zsoltár hálaadó szavai után közös fénykép készült, majd szeretetvendégséggel zárult a program.

Képek

Reklámok
Szerző: szerdai | 2018. október 30. kedd

Szerdai 35 – előkészületek

A Szerdai ifi (Szerdai kör) 35. évfordulójára készülve egy szerda este igés kártyákat készítettünk, szombat kora délután pedig nekiláttunk a  szendvicsek és tea elkészítésének, a templom és a nagyterem berendezésének…

Így lett 120 db igés kártya 8 testvér keze nyomán,

kb. 150 széket tettünk körívesen, 8 asztalt állítottunk fel,

247 db szendvics, 10 l ízesítés nélküli rooibos és 20 l ízesített gyümölcstea készült el 9 ember közreműködésével 200 perc alatt.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2018. október 30. kedd

Őszi kirándulás

Október 22-én kirándultunk. Fényképes beszámoló itt.

Szerző: szerdai | 2018. szeptember 19. szerda

Evangelizációs hét

Kedves Szerdaisok,

a jövő hét szerdai bibliaóránk beolvad az evangelizációs sorozatba. Utána szokás szerint együtt teázunk, sütizünk a termünkben. Gyertek!

Az egész hétre! Szeptember 23-30.

http://www.refpasaret.hu/pasaret/hirdetesek/2018-09-23-30_ev.pdf

Hívjunk másokat is!

Szeptember 30-án 8:50-től pedig úrvacsorai mosogatási szolgálatunk lesz. Jelentkezni Andinál vagy a szokásos táblázatunkban lehet.

Szerző: szerdai | 2018. szeptember 7. péntek

Hétfő esték

2,5 éven át minden hónap első hétfőjén összegyűltünk, hogy a napi igéről beszélgessünk, együtt vacsorázzunk, imádkozzunk, mindezt sok-sok beszélgetéssel.

 

 

 

Hálásak vagyunk az Úrnak ezekért az estékért!

Októbertől többünknek foglaltak lesznek a hétfők, és ha más formában is, de folytatni szeretnénk ezeket a testvéri együttléteket…

Szerző: szerdai | 2018. szeptember 7. péntek

Piliscsaba 2018

Az Úr kegyelméből újra együtt tölthettünk Piliscsabán egy hetet gyülekezeti közösségben. Augusztus 5-e forró vasárnap délutánján érkeztünk meg és vettük át a kollégiumi szobák kulcsait.

A gyors kipakolás után máris kezdődött a nyitó áhítat, Géza szolgálatában az 1Sám 3,8-9 alapján. Megtudhattuk, hogy csendre van szükségünk, hogy mi is meghalljuk az Úr szelíd hangját.

CSend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozatot rendez az Úr és megszenteli azokat, akiket meghívott.” (Zof 1,7)

Megismertük a beosztásokat a kiscsoportos beszélgetésekhez és a rövid bemutatkozások, majd a szálláshelyünk „terepszemléje” után jöhetett az első finom vacsora…

Az esti áhítat során, László tolmácsolásában megtudhattuk az Ez 47,1-8 -ból, hogy az evangélium az a víz, amely a templomból, az áldozat helyéről folyik: az évezredek folyamán árad, teljes mélysége nem megismerhető és amerre megy, életet támaszt.

Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz.” (Ez 47,8)

Az első hűsítő éjszaka után minden napunk az előre megadott rend szerint zajlott:

645 – 720 Fakultatív torna

Szivacsokkal a hónunk alatt indultunk reggelente a kollégium mögötti ligetes terület burkolt felületeit birtokba venni. Győző vezetésével minden porcikára kiterjedő bemelegítés, erősítés és nyújtás próbálta mindannyiunk izmait. Kitartó kis csapat erősítette mindvégig a Szentlélek templomát.

Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai?” (1Kor 6,15)

730 Imaközösség

Gyülekezeti testvéreink, presbitereink készültek minden reggel a kalauzunkban szereplő napi igével, a számukra hangsúlyossá vált mondanivalójával. Majd imára kulcsolódtak a kezek és fennhangon dicsőítettük az Urat, adtunk hálát jótéteményeiért és kértük áldását a csendeshetek alkalmaira. Nagy kegyelem, hogy közös szívvel és Lélekkel mondhattunk ámeneket!

Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges!” (Zsolt 135,3)

800 Reggeli

Szerdai körként külön, az első emeleti konyhában gyűltünk össze közös étkezésre, míg a többség – a több mint száz főt kitevő „éhes csapat” – pedig a bejárati árkádok alatt étkezett.

900 Csendesóra

Kellenek az Úrral való személyes idők még ilyenkor is. Mindenki kissé elvonulva, egy félreeső zugban, padon, vagy épp a kert árnyékos fái alatt adott hálákat és figyelt az éltető napi igére.

1000 Előadás

A délelőtti szolgálatok során Géza magyarázta Józsué könyvének első kilenc részét. Megtudhattuk többek között, hogy Isten a hitünket akarja növelni, nem az ismeretünket; hogy Tőle indul ki minden, Ő szólít meg; hogy ragaszkodnunk kell az Igéhez és a szerint is élni; hogy egy parázna asszonyt is mennyei magasságba emelhet a kegyelem; hogy az irgalmasság még a kegyelemnél is előbb van; hogy csak az Úr vihet át a halálból az életre, de ehhez a Jordánon (a halál határán) mindenkinek át kell kelnie; hogy Jerikó falai emberi erővel leronthatatlanok, de Isten előtt ez is lehetséges; és hogy Isten a hibás döntést is népe javára tudja fordítani:

Ekkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem.”

(Józs 7,19)

1100 Torna

Lehetőség volt a jobb emésztés érdekében egy kis átmozgató tornára, szintén Győző instrukciói alapján. A talajgyakorlatok itt már kimaradtak a repertoárból, de a keringés és a pulzusszám azért ekkor is meglódult kissé…

1130 – 1245 Csoportos beszélgetés

Misi és Imi vezetésével, két csoportban beszélhettük át a hallott igéket Józsué könyvéből. Gyönyörködtünk a mélységében, számtalan mondanivalójában, a mostani időkre is érvényes tanításaiban. Épülhettünk egymás bizonyságtételeiből, a másik életében is meglátva az Úr vezetését, majd imaközösségben adtunk hálát, tártuk fel kéréseinket és dicsőítettük Krisztusunkat.

 „Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8,39)

1300 Ebéd

Összetolt asztalsor köré gyűlve vettük magunkhoz a test táplálékát, a lelkiek után így is felüdülve. Jó volt végignézni a testvéreken, ahogy az asztalközösség beszélgetései, a finom ételek is mosolyt csaltak az arcokra. Rövid szusszanás után kisebb-nagyobb csoportok indultak el közeli célpontokhoz (fagyizó, cukrászda), az aktívabbak pedig kirándulással, sportolással izzadtak meg a „trópusi” időben.

1600 Fakultatív éneklés

Milyen jó lehetőség volt az Urat énekszóval is dicsőíteni! Egy-egy Hallelujah-s énekeskönyvből ketten-hárman is követtük az énekeket, Géza pedig zenei kísérettel is szolgált. Milyen lélekemelő volt a szívből jövő énekszót hallani ennyi torokból egyszerre, még ha az nem is követte mindig teljes pontossággal a sokszor nehéznek látszó váltásokat, hajlításokat a kottában.

Hidd az Úr kegyelmet ád, Hű kezébe tedd kezed, hidd el, Ő célhoz vezet! Még ma jöjj, még ma jöjj, Jöjj az Úrhoz, még ma jöjj!” (121. Hallelujah)

 

1630 Előadás, beszélgetés

Mi a különbség az eucharisztia és az úrvacsora között, miért gyógyított Jézus, mik az egyházunk időszerű kérdései, hogyan dicsőítsük Istent? Megannyi fontos és érdekes kérdésre kaptunk válaszokat lelkészektől, presbiterektől, testvérektől. A misszióból pihenőre hazatérő Greizer család pedig színes, sőt a bemutatott tárgyak révén „kézzelfogható” beszámolót tartott arról, hogy milyen az élet keresztyének között, a távoli Vanuatun.

És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen.” (Mk 4,27)

1830 Vacsora

Tudja a mi könyörülő Urunk, hogy mire van szükségünk, így táplált minket étellel-itallal is esténként, hogy ebben se szenvedjünk hiányt. Reggelig ki is kellett tartania, hiszen még csak az este jött el, igei ajándékaival.

1930 Esti áhítat

László a római levél alapján a kereszt üzeneteit hozta közénk. Megtudhattuk, hogy Isten haragja mutatkozott meg a golgotai kereszten, de így lett engesztelő és egyedüli menekülési út számunkra. Az ember a Golgotára lett felemelve, mert mindannyian azt érdemeljük. Krisztus szabadító, engesztelő áldozata nélkül nincs út Istenhez, mert Ő kitölti Igazságát. A hit: Isten ajándéka, a szív elköteleződése Istenben és ígéreteiben, hit által lesz miénk az élet. Üres a sír is, Krisztus feltámadott, új élet forrása lett a kereszt, felszabadultunk a bűn átka alól:

Tudván azt, hogy a mi óemberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:” (Róm 6,6)

Hetünket úrvacsorával zártuk szombaton. Jó volt testvéri közösségben, az igére figyelve tölteni napjainkat. Testvéri ismeretségek születhettek, mélyülhettek az egymásra szánt „félórázások” során is. Áldott alkalmak, beszélgetések és sok öröm a földi szemnek is: erdős hegyek között voltunk, kirándulhattunk fenyőerdőben, láthattunk őzeket a hajnali tisztáson, ködöt a nyár közepén egy esős délutánt követő reggelen. Még ha pár napra „ki is vonultunk belőle”, nem a világ halt meg a mi számunkra, hanem az apostol intése szerint nekünk kell meghalni a világ számára. Így lehetünk az Övéi: vigyük ezt a személyessé vált örömhírt minden nap a szomjazóknak!

Köszönjük, Uram, hogy készítesz ilyen alkalmakat is!

András

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2018. augusztus 30. csütörtök

Tavasz, nyár…

Május 19-én néhányan elmentünk Neszmélyre, régi csendesheteink helyszínére, hogy segítsünk előkészíteni, karbantartani a terepet. A férfiak nagy fák törzseit távolították el, a nők füvet nyírtak. Többünknek új volt ez a feladat. 🙂 Finom ebédet készítettek nekünk az egyik házaskör tagjai, és jót beszélgethettünk munka, ebéd közben a gyülekezet ismerős vagy kevésbé ismerős tagjaival.

 

Július 22-én együtt ebédeltünk (akárcsak március 18-án) Évinél. Misi és Andi készített pörköltet. Sok-sok beszélgetéssel telt az idő, testvéri közösségben. Többen visszamentek Pasarétre az esti evangelizációs alkalomra is.

Szeretnénk máskor is folytatni ezt!

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2018. augusztus 27. hétfő

2018. április, péceli csendeshétvége

Egyelőre csak képek… 🙂

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2018. július 30. hétfő

Gárdonyi csendeshétvége 2017 végén

Advent első hétvégéjén, december 1-3. között töltöttünk el néhány napot Gárdonyban, a már jól megszokott helyünkön. Régi arcok is felbukkantak, újak is csatlakoztak, szóval sokan összegyűltünk, hogy a Galata 5,16-21 alapján arról hallgassunk igei alkalmakat, hogy mit jelent Lélek által járni. Mindebben Czakó Zoli, gyülekezetünk új lelkésze segített. Vasárnap délelőtt kiscsoportos beszélgetés volt a Kolossé 2,1-10 alapján.

Megtettük a szokásos sétánkat a tónál, társasjátékoztunk, esti áhítatokat tartottunk, Misi főzött… Az együtt megírt igés kártyákat adtuk oda egymásnak.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2018. július 29. vasárnap

Séta a Budai-hegyekben

2017. november 18-án egy nagy sétát tettünk. A Szép juhásznétól indulva a Hűvösvölgyig jutottunk el,  közben érintve a Kaán Károly-, valamint a Makovecz-kilátót, és még a Bátori-barlangba is bekukkantottunk (névadója bibliafordításért vonult ki a világból erre a helyre). Csak 5-en jöttünk most össze. Volt, akit a sáros idő, mást a betegség tartott távol. Misinek telefonon kívántunk jobbulást. Laci tartotta az áhítatot. Utunk végét virslizéssel zártuk.

 

Older Posts »

Kategória