Az Úr kegyelméből újra együtt tölthettünk Piliscsabán egy hetet gyülekezeti közösségben. Augusztus 5-e forró vasárnap délutánján érkeztünk meg és vettük át a kollégiumi szobák kulcsait.
A gyors kipakolás után máris kezdődött a nyitó áhítat, Géza szolgálatában az 1Sám 3,8-9 alapján. Megtudhattuk, hogy csendre van szükségünk, hogy mi is meghalljuk az Úr szelíd hangját.
„CSend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozatot rendez az Úr és megszenteli azokat, akiket meghívott.” (Zof 1,7)
Megismertük a beosztásokat a kiscsoportos beszélgetésekhez és a rövid bemutatkozások, majd a szálláshelyünk „terepszemléje” után jöhetett az első finom vacsora…
Az esti áhítat során, László tolmácsolásában megtudhattuk az Ez 47,1-8 -ból, hogy az evangélium az a víz, amely a templomból, az áldozat helyéről folyik: az évezredek folyamán árad, teljes mélysége nem megismerhető és amerre megy, életet támaszt.
„Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz.” (Ez 47,8)
Az első hűsítő éjszaka után minden napunk az előre megadott rend szerint zajlott:
645 – 720 Fakultatív torna
Szivacsokkal a hónunk alatt indultunk reggelente a kollégium mögötti ligetes terület burkolt felületeit birtokba venni. Győző vezetésével minden porcikára kiterjedő bemelegítés, erősítés és nyújtás próbálta mindannyiunk izmait. Kitartó kis csapat erősítette mindvégig a Szentlélek templomát.
„Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai?” (1Kor 6,15)
730 Imaközösség
Gyülekezeti testvéreink, presbitereink készültek minden reggel a kalauzunkban szereplő napi igével, a számukra hangsúlyossá vált mondanivalójával. Majd imára kulcsolódtak a kezek és fennhangon dicsőítettük az Urat, adtunk hálát jótéteményeiért és kértük áldását a csendeshetek alkalmaira. Nagy kegyelem, hogy közös szívvel és Lélekkel mondhattunk ámeneket!
„Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges!” (Zsolt 135,3)
800 Reggeli
Szerdai körként külön, az első emeleti konyhában gyűltünk össze közös étkezésre, míg a többség – a több mint száz főt kitevő „éhes csapat” – pedig a bejárati árkádok alatt étkezett.
900 Csendesóra
Kellenek az Úrral való személyes idők még ilyenkor is. Mindenki kissé elvonulva, egy félreeső zugban, padon, vagy épp a kert árnyékos fái alatt adott hálákat és figyelt az éltető napi igére.
1000 Előadás
A délelőtti szolgálatok során Géza magyarázta Józsué könyvének első kilenc részét. Megtudhattuk többek között, hogy Isten a hitünket akarja növelni, nem az ismeretünket; hogy Tőle indul ki minden, Ő szólít meg; hogy ragaszkodnunk kell az Igéhez és a szerint is élni; hogy egy parázna asszonyt is mennyei magasságba emelhet a kegyelem; hogy az irgalmasság még a kegyelemnél is előbb van; hogy csak az Úr vihet át a halálból az életre, de ehhez a Jordánon (a halál határán) mindenkinek át kell kelnie; hogy Jerikó falai emberi erővel leronthatatlanok, de Isten előtt ez is lehetséges; és hogy Isten a hibás döntést is népe javára tudja fordítani:
„Ekkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem.”
(Józs 7,19)
1100 Torna
Lehetőség volt a jobb emésztés érdekében egy kis átmozgató tornára, szintén Győző instrukciói alapján. A talajgyakorlatok itt már kimaradtak a repertoárból, de a keringés és a pulzusszám azért ekkor is meglódult kissé…
1130 – 1245 Csoportos beszélgetés
Misi és Imi vezetésével, két csoportban beszélhettük át a hallott igéket Józsué könyvéből. Gyönyörködtünk a mélységében, számtalan mondanivalójában, a mostani időkre is érvényes tanításaiban. Épülhettünk egymás bizonyságtételeiből, a másik életében is meglátva az Úr vezetését, majd imaközösségben adtunk hálát, tártuk fel kéréseinket és dicsőítettük Krisztusunkat.
„Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8,39)
1300 Ebéd
Összetolt asztalsor köré gyűlve vettük magunkhoz a test táplálékát, a lelkiek után így is felüdülve. Jó volt végignézni a testvéreken, ahogy az asztalközösség beszélgetései, a finom ételek is mosolyt csaltak az arcokra. Rövid szusszanás után kisebb-nagyobb csoportok indultak el közeli célpontokhoz (fagyizó, cukrászda), az aktívabbak pedig kirándulással, sportolással izzadtak meg a „trópusi” időben.
1600 Fakultatív éneklés
Milyen jó lehetőség volt az Urat énekszóval is dicsőíteni! Egy-egy Hallelujah-s énekeskönyvből ketten-hárman is követtük az énekeket, Géza pedig zenei kísérettel is szolgált. Milyen lélekemelő volt a szívből jövő énekszót hallani ennyi torokból egyszerre, még ha az nem is követte mindig teljes pontossággal a sokszor nehéznek látszó váltásokat, hajlításokat a kottában.
„Hidd az Úr kegyelmet ád, Hű kezébe tedd kezed, hidd el, Ő célhoz vezet! Még ma jöjj, még ma jöjj, Jöjj az Úrhoz, még ma jöjj!” (121. Hallelujah)
1630 Előadás, beszélgetés
Mi a különbség az eucharisztia és az úrvacsora között, miért gyógyított Jézus, mik az egyházunk időszerű kérdései, hogyan dicsőítsük Istent? Megannyi fontos és érdekes kérdésre kaptunk válaszokat lelkészektől, presbiterektől, testvérektől. A misszióból pihenőre hazatérő Greizer család pedig színes, sőt a bemutatott tárgyak révén „kézzelfogható” beszámolót tartott arról, hogy milyen az élet keresztyének között, a távoli Vanuatun.
„És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen.” (Mk 4,27)
1830 Vacsora
Tudja a mi könyörülő Urunk, hogy mire van szükségünk, így táplált minket étellel-itallal is esténként, hogy ebben se szenvedjünk hiányt. Reggelig ki is kellett tartania, hiszen még csak az este jött el, igei ajándékaival.
1930 Esti áhítat
László a római levél alapján a kereszt üzeneteit hozta közénk. Megtudhattuk, hogy Isten haragja mutatkozott meg a golgotai kereszten, de így lett engesztelő és egyedüli menekülési út számunkra. Az ember a Golgotára lett felemelve, mert mindannyian azt érdemeljük. Krisztus szabadító, engesztelő áldozata nélkül nincs út Istenhez, mert Ő kitölti Igazságát. A hit: Isten ajándéka, a szív elköteleződése Istenben és ígéreteiben, hit által lesz miénk az élet. Üres a sír is, Krisztus feltámadott, új élet forrása lett a kereszt, felszabadultunk a bűn átka alól:
„Tudván azt, hogy a mi óemberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:” (Róm 6,6)
Hetünket úrvacsorával zártuk szombaton. Jó volt testvéri közösségben, az igére figyelve tölteni napjainkat. Testvéri ismeretségek születhettek, mélyülhettek az egymásra szánt „félórázások” során is. Áldott alkalmak, beszélgetések és sok öröm a földi szemnek is: erdős hegyek között voltunk, kirándulhattunk fenyőerdőben, láthattunk őzeket a hajnali tisztáson, ködöt a nyár közepén egy esős délutánt követő reggelen. Még ha pár napra „ki is vonultunk belőle”, nem a világ halt meg a mi számunkra, hanem az apostol intése szerint nekünk kell meghalni a világ számára. Így lehetünk az Övéi: vigyük ezt a személyessé vált örömhírt minden nap a szomjazóknak!
Köszönjük, Uram, hogy készítesz ilyen alkalmakat is!
András
Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.
