Január utolsó szombatján a Rudas fürdőnél találkoztunk, és onnan indulva a Várkert Bazáron át értük el a Várat. Ott is, és menetközben is voltak érdekes látnivalók. Páran felkészültünk 1-1 nevezetességből, és megosztottuk a többiekkel a legfontosabb tudnivalókat. Néhány régi képeslapon láthattuk, hogyan is változott a Vár 1-2 helyszíne 100 év alatt. A séta során egy áhítatos könyvből is felolvastuk az aznapi részt.
Évi
Évi csodálatos pogácsáját meg kell még említenem! Fotó nincs róla, mire észbe kaptam, már csak röntgen felvétel készülhetett volna. 😋Nagyon sajnálom, hogy Szildi ismertetője a Mátyás kútról nem lett videón rögzítve, aki hallotta, nem fogja elfelejteni😊, olyan üdítő és inspiráló volt! Remélem, vállal még hasonlóakat számunkra. Zoltán remekül vezetett minket! Az első meglepetés akkor ért, amikor 15.00-kor megérkezett a csapat a Savoyai teraszra, ahol elvileg 3-ra vártam őket, de a megelőző programok ismeretében felkészültem a késésre. De nem! Zoli tartja a tempót, úgyhogy közben mindent megnéztünk, amit terveztünk, sőt többet! Zoli, külön köszönöm, hogy elhívtad András barátodat, akinek olyan humora van, hogy nagyon kompatibilis volt Misiével, Laciéval és a többiekével, plusz köszönet, hogy hozta a kinyomtatott jegyzeteimet, és segített az aktuálist kiválogatni.
Eszter
Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. (Ézs 50,4)
Van olyan beszéd, amely elfárasztja a hallgatót, és van olyan, amely megerősíti. Mai igénk azt ígéri, hogy Isten megtanít úgy beszélni, hogy tudjuk erősíteni az elfáradtakat. Olyan jó lenne mindig érdemi választ adni a kérdésekre. Nagy szükség van arra, hogy tudjuk bátorítani a gyerekeket, helyesen tanácsolni a bizonytalanokat, vigasztalni azt, akinek arra van szüksége, s nem okoskodni, kioktatni, fecsegni, hanem igét mondani, amin keresztül maga Isten szól bele az emberek életébe.
Mi ennek a feltétele? Igénk folytatásából kiderül: „Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az Úr, megnyitotta fülemet…” Tehát mielőtt kinyitom a számat, odatartom a fülemet. Isten minden reggel mondani akar valamit, legyek hát tanulékony tanítványa, s akkor lesz olyan mondanivalóm, ami megerősít, sőt megtérésre segít másokat.
Annak azonban, amit Istentől hallok, nekem kell engedelmeskednem először. Így folytatódik az ige: „Én pedig nem voltam engedetlen”. Nem véletlenül szerepel e rövid leírásban kétszer is a tanítvány szó. Isten megtanít mint tanítványát beszélni.
A bibliai sorrend tehát ez: figyelek Isten igéjére (mégpedig minden reggel), engedelmeskedem annak mint tanítható tanítvány, és akkor nem a magamét mondom majd, hanem az ő igéjét tudom továbbadni az elfáradtaknak s mindenkinek.
Az ige útja: a fülemen át a szívembe, s onnan a számba. Onnan tovább mások fülébe… Olyan sok felesleges, hitvány és tisztátalan beszéd jön ki a szánkon. Legyen tele a szívünk Isten igéjével, hiszen amivel tele van a szív, az csordul ki a szájon (Mt 15,18).
Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja, január 30-ai áhítat
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!