Szerző: szerdai | 2019. december 1. vasárnap

2019. ősz

Szeptember 22-én, vasárnap, az istentisztelet után  bebarangoltuk a Sas-hegyet. Belenéztünk a látogatóközpont kiállításába, keresgéltük Budapest nevezetes pontjait a lenyűgöző panorámában, majd egy 1 órás vezetett sétán vettünk részt. Ezen a tanösvényen sok érdekes információt hallhattunk a védett terület növényeiről és a környékről.

Október 23-a idén szerdára esett. Az esti bibliaóra előtt néhányan meglátogattuk a Tündér-sziklát. A Normafától indultunk, végül a Szépjuhásznénál értünk vissza a városi forgalomba.

November 16-án, szombaton a Biblia Szövetség úrvacsoráról szóló alkalmait hallgathatták meg az érdeklődők (pár szerdais is) templomunkban.

Novemberben újra igés lapokat gyártottunk az idősek szeretetvendégségére, és szerdáról szerdára gyakoroltuk az előadandó énekeket. A hónap utolsó napján volt a szeretetvendégség,  melyre énekekkel és zsoltárfelolvasással készültünk. Többen betegek lettek, de az Úr nem hagyott magunkra: Gyöngyi is jött segíteni, és később az éppen kántálásra készülő kórustagok is csatlakoztak, így végül szép számú kórus énekelhette el a Jézushoz jöjjetek, megfáradtak kezdetű kánont, az Ó hála az Úrnak c. éneket, valamint az idős testvérekkel együtt egy karácsonyi éneket, a Ó jöjjetek hívek, ma lelki nagy örömmel kezdetűt. Utána Géza a Filippi 4 alapján tartott igehirdetést, majd az úrvacsorai közösség után a szeretetvendégség és a beszélgetések ideje jött el, legvégül pedig a rendrakásé a nagyteremben és a konyhában…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Szerző: szerdai | 2019. október 27. vasárnap

2019. nyár

Kérdezi anyukám: mi tetszett Piliscsabán? Egyértelmű volt a válasz. A pingpong. Akikkel a legtöbbet játszottam: B. Ildikó, Ny. Laci, Sz. Csilár és most ide tegyünk 3 felkiáltó jelet, egy! Kettő! Három! Így ni. Ami igazán nem volt jó, az, amikor elestem a rollerrel. 11 órakor volt naponta a torna, amit Kővágó Győző bácsi tartott és Viczián Miklós bácsi fotózott. Nagyon köszönjük! Géza bácsinak köszönjük, hogy használhattuk az asztalitenisz ütőket. Még hadd tegyem hozzá, hogy Gyöngyi néni tartotta a gyerek órákat Gyöngyivel és Rékával. Mi 8-an voltunk, 4 óvodás és 4 nagy. Én még eddig soha nem írtam az Áldás, békességbe. Remélem tetszett.

Péter Janka

 

Nyári beszámolónkat a szokásostól eltérően egy találós kérdéssel folytatnám. Felismered, kedves olvasó, hol mondja Isten nekünk a következő szavakat?

„ …nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren,” … akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok,” „Mert, aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni; forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van,” „Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.” „… egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak,”

Annyit segítek, hogy mindez egyetlen levélben található.

Felemelő volt reggelente újra, kiadósan beszélgetni Istennel, aki szólt hozzánk a Biblia lapjairól az útmutatóban kijelölt Ó- és Újszövetségi részből. Az egyéni csendesség óráját a félórás közös imaalkalom előzte meg, rövid igemagyarázattal, a most lelki értelemben vett, megizmosodó férfitestvérek vezetésével. Ekkor együtt imádtuk Urunkat, dicsőítettük őt, hálát adtunk neki, bűnt vallottunk, könyörögtünk az otthon maradottakért, betegeinkért, a szenvedőkért.

10 órakor vettük át, szépen sorban haladva, a fent idézett sorok fejezeteit, Horváth Géza lelkipásztorunk szolgálatával és tolmácsolásában. A hétnek ezt a címet adta: „Örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg Isten, az Úr.”

A lányom már említette a kis csoportos beszélgetéseket megelőző egészségügyi tornát, ahova csatlakozott a gyereksereg.

Délután választhatóan éneklés és kirándulás tette teljesebbé a napunkat. Sokan elsétáltunk a Gomba sziklához. Az utolsó napon néhányan a Klotild-barlang keresésére indultunk, gyönyörű erdei utakon járva.

4 órától meghívott vendégek tartottak, színvonalas és tartalmas, gyülekezetünket érintő előadásokat. Többek között a jövőképünkről, a mai Európáról keresztyén szemmel, missziói irányzatokról, a gyülekezetünk honlapjával kapcsolatos tudnivalókról és a közösségekről a Bibliában, a középkorban és a reformáció idején.

Az esti áhítatokon Szepesy László lelkész szolgált Igével, a következőkben megjelölt helyeken olvasható Igét alapul véve: Zsid.4,13; Kol.2,14; Mt. 12,29; 4 Móz.21,4-9; Jn.6,47-48 és 2 Kir.7,1-9

A hét során sok spontán beszélgetés alakult ki teázgatás, dinnyézés vagy séta közben. Mindenki élhetett a lehetőséggel és megkereshette a faliújságra kitett névsorban megjelölt beszélgetőtársát.

Urunk megajándékozott egy nagyon jó légkörű, testvéries, szeretetteljes héttel a Krisztusban, hogy hasonlóképpen folytassuk a „hegyről” lejőve, az év minden napján. Élni és cselekedni, amire eljutottunk, kegyelemben, hit által, megmaradni az élő Krisztussal való szoros kapcsolatban, a napi bibliaolvasás által, Krisztushoz ragaszkodva lehetséges. Itt közreadom a megfejtést: Péter első levelét olvastuk délelőttönként. Érdemes volt!

Péter Zita

Forrás: Áldás, békesség! 2019. szeptemberi szám.

Képek a csendeshétről

 

Szerző: szerdai | 2019. október 27. vasárnap

2019. tavasz

Az év első fele rövid hírekben:

Az év elején tartottunk egy közös ebédet, mely után a napi igéről beszélgettünk testvéri közösségben (február 10.).

Március végén, április elején igés lapokat készítettünk 2 szerda este (a bibliaóra után) az idősek szeretetvendégségéhez.

Húsvéthétfőn (ápr. 21.) a hárshegyi szívtúrát jártuk be, majd virslizéssel zártuk a napot. Hárshegyi képek

Május 10-én András és Ildikó esküvőjén vettünk részt. Esküvői fotók

Május 15-én egy teremtéskutató jött a gyülekezetünkbe, és a mi lehettünk ennek az eseménynek a házigazdái. Erről készült egy cikk is…

De előtte néhány fotó a fent említett többi eseményről:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Teremtéspárti csillagászat

Az egek hirdetik Isten dicsőségét címmel tartott angol nyelvű előadást Helmut Welke (USA, QCCSA) 05.15-én gyülekezetünkben, melyet Weber István tolmácsolt.

A Biblia és a tudomány nincsenek konfliktusban, a tudomány alátámasztja a Bibliát, az evolúciós elméletekben nincs tudományos megalapozottság – ezeket a csillagászat tudománya szempontjából világította meg az előadó. Kiemelt szempontjai voltak: nagyon különleges bolygón élünk, nagyon különleges központi csillagunk van; hogyan születnek és hogyan halnak meg a csillagok; üstökösök és bolygók kérdései.

A kozmológia tudománya azt kutatja, hogy honnan, hogyan keletkezett és fejlődik a világegyetem.

Ma a csillagászatot teljesen uralja az ősrobbanás (Big Bang) elmélete.

A XX. század közepén két tény vált világossá a csillagászok előtt. Az első, hogy a világegyetemnek van kezdete. Ezt a világi tudomány művelői sem tudták tagadni, pedig az volt az elképzelésük, hogy az mindig is létezett. A kutatások alapján azonban teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a világegyetemnek van egy kezdő időpontja. A másik ilyen tény, hogy a világegyetem egyre tágul, a fény sebességénél is gyorsabban növekszik.

Ez a két tény a Bibliával is megegyezik. A Biblia világosan beszél arról, hogy a világnak kezdete van, és hogy Isten kifeszíti az egeket. Az ősrobbanás elmélet hirdetői arra törekedtek, hogy mindent próbáljanak megmagyarázni Isten nélkül, de ez az elmélet ezer sebből vérzik. Azonban van egy alternatíva: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet (1Móz 1,1), az Úr igéje alkotta az eget (Zsolt 33,6), az eget fátyolként teríti ki (Ézs 40,22), az ő értelme feszítette ki az eget (Jer 51,15), Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget (Zsolt 104,2).

A világegyetem sokkal nagyobb annál, mint ahogy el tudjuk képzelni. Milliószámra vannak benne galaxisok, százmillió számra vannak bennük csillagok, és minden egyes csillag különleges. A világi tudósok azt mondják, hogy a világegyetem olyan hatalmas, hogy ez pont kizárja Isten létezését. Az előadó felvázolt egy másik szempontot: Isten törődik a Föld bolygón élő emberekkel, ad nekik szabályokat, hogy aszerint éljenek, foglalkozik a bűneikkel, megígéri számukra a Megváltót, aki visszajön. Felmerülhet a kérdés: ha Isten ennyire törődik az emberekkel, miért nem csak a Földet teremtette meg, esetleg egy Naprendszerrel? Mi itt a Tejútrendszer és az egyéb galaxisok jelentősége? Miért teremtett volna Isten ilyen hatalmas világegyetemet? Rá kell jönnünk, hogyha a világegyetem ilyen hatalmas, akkor Isten még ennél is hatalmasabb! Jézus azt mondta, hogy még a fejünk hajszálait is számon tartja – és a földkerekségen 7 milliárdnál is többen vagyunk. És milyen hatalmas Isten: a gondolatainkat, a reményeinket is ismeri, tudja, hogy mire vágyunk, mire van szükségünk. Amikor imádkozunk Hozzá, akkor teljesen tisztában van azzal, amit kérünk Tőle, ismer minket. Egy adott időpontban valószínűleg rengeteg más ember is imádkozik. El sem tudunk képzelni egy olyan komputert, amely mindezt számon tartja. Ez a tény is a mennyek Istenének dicsőségét hirdeti!

Az előadás további része arról szólt, milyen különleges bolygó ez a Föld, és milyen különleges a Nap. Nagyon érdekfeszítő volt ez is, engem egészen lebilincselt.

Szőke Zoltán

 

 

Szerző: szerdai | 2019. október 24. csütörtök

Csendesnap, 2018. november 3.

Lassan már egy éve volt: tavaly novemberben, a Biblia Szövetség szokásos őszi, pasaréti csendesnapjához a Szerdaisok kicsiny csapata is csatlakozott, együtt hallgattuk meg a Krisztushoz méltó egységben címmel meghirdetett igei alkalmakat, majd elsétáltunk egyikünk lakásába, ott rakott krumplit készítettünk, ettünk, és beszélgettünk a csendesnapon elhangzottakról. Néhány kép

1Kor 1,1-12 A szakadások

1Kor 3,9-16 A szakadások kiváltó okai

1Kor 3, 1-3.9-15 A szakadások megszüntetése

1Kor 3,9-17 Az apostoli egyházkép

Igemagyarázók: Kovács-Hajdú Albert, Weber István, Sipos Ajtony Levente, Horváth Géza, Cs. Nagy János.

 

Idén is szeretettel várunk!

Szerző: szerdai | 2018. november 29. csütörtök

Szerdai 35 – a hálaadó alkalom

A Szerdai megalakulása óta 35 év telt el, melyről hálával emlékeztünk október 27-én.

A bevezető gondolatok között elhangzott, hogy van miért és van kinek hálát adnunk. Isten adta és adja ezt a közösséget. A Józs 24,13-14 alapján elgondolkoztató, hogy a mostani kis csapatunk is a korábbi generációk szolgálatából és hűségéből él; elhagyunk-e mindent, ami elválaszt Istentől; fakad-e hálaként belőlünk Úrnak való szolgálat?

A további igei gondolatokat Földvári Tibor lelkipásztorunk a napi igéből, az Ef 2,20-22-ből hozta. A Szerdaiban sokan megfordultak az évtizedek során, mindenkit az Úr Jézussal való közösség kötött össze. Most hogy vagyunk itt? Hitéletünk, közösségi életünk boldog, és az Úr dicsősége látszik rajta, vagy esetleg leépült? De az Úr népe soha nem épül le, mert ennek az épületnek erős alapja van, az Ige, a szegletkő pedig Jézus Krisztus, „akiben ti is együtt építtettek”, Jézus személyében van a felépíttetés, az Ő váltságműve ennek az alapja. Isten fel akar építeni.

A Szerdai ifit sokszor jellemezték úgy, hogy mindig a Bibliával foglalkozik. Tibor az első karácsonyán Pasaréten az ifinktől igékkel feldíszített karácsonyfát kapott, nagy örömet és bátorítást szerezve ezzel számára, mert az Ige ilyen fontos. Az ifinek is. Az Úr Igéje betölt örömmel most is?

A felolvasott igeszakaszban az Úr Jézussal való közösség össze van kapcsolva a lelki testvérekkel való közösséggel. Az együtt felépülés alapja az Úr Jézus személye, cselekvője Isten: kegyelemből Igéje és Lelke által történik a felépülésünk úgy, hogy nekünk ezt hinnünk kell.

Hol kell megújulnunk? Mi mindenért lehetünk hálásak, amit fölépített már az Úr bennünk és általunk? „Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef 4,15).

A régi Szerdaisok ezt követő élménygazdag beszámolójából következzen most pár gondolat.

Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban” (Csel 2,42). A Szerdai sokféle tagját egy cél vezette: Istenhez kerüljön közelebb. Ahogy hetente részt vettünk a tanításban, ebben a kitartást Isten munkálta, és így formálódott közöttünk egy igazi közösség. Együtt töltöttük a nyári neszmélyi csendesheteket, vittük sokak részvételével egy saját színdarab révén az evangéliumot sokfelé (Kovács úr), máskor az EMO szolgálatba bekapcsolódva beszéltünk Isten Igéjéről. Megtapasztaltuk, Isten tudott bennünket használni, amikor egy hívő családnak segítettünk a házépítés befejezésében, így kerülve el a banki elárverezést. Istennek vagyunk hálásak a közös úrvacsoráért szilveszterkor, a másokért mondott és meghallgatott imádságért.

Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17). Akik idejártunk, legelsősorban valamennyien Istentől akartuk megérteni az élet nagy kérdéseire a saját meggyőződés szerinti válaszainkat. Én is. Lelke munkálkodott a közösségben, szabadnak éreztem magam, nem zavart a többiek mássága, sőt, bennük az ajándékba kapott testvért láttam. Nagyon jók voltak a közös kirándulások, a beszélgetések, ami öröm, de ez mind ráadás. A közösséget a mindenható Isten tartotta meg, és tette áldottá. Hitbeli kérdéseimre, párválasztás, szakmaválasztás, a választ megtaláltam, ami küzdelmes időszak volt.

Felelevenedtek a film-szín-házi klub, a kirándulások, a nagy szurkolás / imádság a közénk járó pár hosszú együttjárásakor, a baráti segítő jobb a házasságkötés után a lakásfelújítás során. Amit az Igében olvasunk, az igaz a közösségre és a mi egyéni életünkre: „De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited” (Lk 22,32). Isten tudja előre, mi fog történni, és könyörög értünk. Ő hűséges maradt, és ez az, ami megtart. „Légy hív mindhalálig” (Jel 2,10b)… azért lehetünk hűek, mert hű az Isten! Ebbe bele tudunk kapaszkodni. Ne a saját hűségünkben bízzunk!

A 103. zsoltár hálaadó szavai után közös fénykép készült, majd szeretetvendégséggel zárult a program.

Képek

Szerző: szerdai | 2018. október 30. kedd

Szerdai 35 – előkészületek

A Szerdai ifi (Szerdai kör) 35. évfordulójára készülve egy szerda este igés kártyákat készítettünk, szombat kora délután pedig nekiláttunk a  szendvicsek és tea elkészítésének, a templom és a nagyterem berendezésének…

Így lett 120 db igés kártya 8 testvér keze nyomán,

kb. 150 széket tettünk körívesen, 8 asztalt állítottunk fel,

247 db szendvics, 10 l ízesítés nélküli rooibos és 20 l ízesített gyümölcstea készült el 9 ember közreműködésével 200 perc alatt.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szerző: szerdai | 2018. október 30. kedd

Őszi kirándulás

Október 22-én kirándultunk. Fényképes beszámoló itt.

Szerző: szerdai | 2018. szeptember 19. szerda

Evangelizációs hét

Kedves Szerdaisok,

a jövő hét szerdai bibliaóránk beolvad az evangelizációs sorozatba. Utána szokás szerint együtt teázunk, sütizünk a termünkben. Gyertek!

Az egész hétre! Szeptember 23-30.

http://www.refpasaret.hu/pasaret/hirdetesek/2018-09-23-30_ev.pdf

Hívjunk másokat is!

Szeptember 30-án 8:50-től pedig úrvacsorai mosogatási szolgálatunk lesz. Jelentkezni Andinál vagy a szokásos táblázatunkban lehet.

Szerző: szerdai | 2018. szeptember 7. péntek

Hétfő esték

2,5 éven át minden hónap első hétfőjén összegyűltünk, hogy a napi igéről beszélgessünk, együtt vacsorázzunk, imádkozzunk, mindezt sok-sok beszélgetéssel.

 

 

 

Hálásak vagyunk az Úrnak ezekért az estékért!

Októbertől többünknek foglaltak lesznek a hétfők, és ha más formában is, de folytatni szeretnénk ezeket a testvéri együttléteket…

Szerző: szerdai | 2018. szeptember 7. péntek

Piliscsaba 2018

Az Úr kegyelméből újra együtt tölthettünk Piliscsabán egy hetet gyülekezeti közösségben. Augusztus 5-e forró vasárnap délutánján érkeztünk meg és vettük át a kollégiumi szobák kulcsait.

A gyors kipakolás után máris kezdődött a nyitó áhítat, Géza szolgálatában az 1Sám 3,8-9 alapján. Megtudhattuk, hogy csendre van szükségünk, hogy mi is meghalljuk az Úr szelíd hangját.

CSend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozatot rendez az Úr és megszenteli azokat, akiket meghívott.” (Zof 1,7)

Megismertük a beosztásokat a kiscsoportos beszélgetésekhez és a rövid bemutatkozások, majd a szálláshelyünk „terepszemléje” után jöhetett az első finom vacsora…

Az esti áhítat során, László tolmácsolásában megtudhattuk az Ez 47,1-8 -ból, hogy az evangélium az a víz, amely a templomból, az áldozat helyéről folyik: az évezredek folyamán árad, teljes mélysége nem megismerhető és amerre megy, életet támaszt.

Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz.” (Ez 47,8)

Az első hűsítő éjszaka után minden napunk az előre megadott rend szerint zajlott:

645 – 720 Fakultatív torna

Szivacsokkal a hónunk alatt indultunk reggelente a kollégium mögötti ligetes terület burkolt felületeit birtokba venni. Győző vezetésével minden porcikára kiterjedő bemelegítés, erősítés és nyújtás próbálta mindannyiunk izmait. Kitartó kis csapat erősítette mindvégig a Szentlélek templomát.

Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai?” (1Kor 6,15)

730 Imaközösség

Gyülekezeti testvéreink, presbitereink készültek minden reggel a kalauzunkban szereplő napi igével, a számukra hangsúlyossá vált mondanivalójával. Majd imára kulcsolódtak a kezek és fennhangon dicsőítettük az Urat, adtunk hálát jótéteményeiért és kértük áldását a csendeshetek alkalmaira. Nagy kegyelem, hogy közös szívvel és Lélekkel mondhattunk ámeneket!

Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges!” (Zsolt 135,3)

800 Reggeli

Szerdai körként külön, az első emeleti konyhában gyűltünk össze közös étkezésre, míg a többség – a több mint száz főt kitevő „éhes csapat” – pedig a bejárati árkádok alatt étkezett.

900 Csendesóra

Kellenek az Úrral való személyes idők még ilyenkor is. Mindenki kissé elvonulva, egy félreeső zugban, padon, vagy épp a kert árnyékos fái alatt adott hálákat és figyelt az éltető napi igére.

1000 Előadás

A délelőtti szolgálatok során Géza magyarázta Józsué könyvének első kilenc részét. Megtudhattuk többek között, hogy Isten a hitünket akarja növelni, nem az ismeretünket; hogy Tőle indul ki minden, Ő szólít meg; hogy ragaszkodnunk kell az Igéhez és a szerint is élni; hogy egy parázna asszonyt is mennyei magasságba emelhet a kegyelem; hogy az irgalmasság még a kegyelemnél is előbb van; hogy csak az Úr vihet át a halálból az életre, de ehhez a Jordánon (a halál határán) mindenkinek át kell kelnie; hogy Jerikó falai emberi erővel leronthatatlanok, de Isten előtt ez is lehetséges; és hogy Isten a hibás döntést is népe javára tudja fordítani:

Ekkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem.”

(Józs 7,19)

1100 Torna

Lehetőség volt a jobb emésztés érdekében egy kis átmozgató tornára, szintén Győző instrukciói alapján. A talajgyakorlatok itt már kimaradtak a repertoárból, de a keringés és a pulzusszám azért ekkor is meglódult kissé…

1130 – 1245 Csoportos beszélgetés

Misi és Imi vezetésével, két csoportban beszélhettük át a hallott igéket Józsué könyvéből. Gyönyörködtünk a mélységében, számtalan mondanivalójában, a mostani időkre is érvényes tanításaiban. Épülhettünk egymás bizonyságtételeiből, a másik életében is meglátva az Úr vezetését, majd imaközösségben adtunk hálát, tártuk fel kéréseinket és dicsőítettük Krisztusunkat.

 „Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8,39)

1300 Ebéd

Összetolt asztalsor köré gyűlve vettük magunkhoz a test táplálékát, a lelkiek után így is felüdülve. Jó volt végignézni a testvéreken, ahogy az asztalközösség beszélgetései, a finom ételek is mosolyt csaltak az arcokra. Rövid szusszanás után kisebb-nagyobb csoportok indultak el közeli célpontokhoz (fagyizó, cukrászda), az aktívabbak pedig kirándulással, sportolással izzadtak meg a „trópusi” időben.

1600 Fakultatív éneklés

Milyen jó lehetőség volt az Urat énekszóval is dicsőíteni! Egy-egy Hallelujah-s énekeskönyvből ketten-hárman is követtük az énekeket, Géza pedig zenei kísérettel is szolgált. Milyen lélekemelő volt a szívből jövő énekszót hallani ennyi torokból egyszerre, még ha az nem is követte mindig teljes pontossággal a sokszor nehéznek látszó váltásokat, hajlításokat a kottában.

Hidd az Úr kegyelmet ád, Hű kezébe tedd kezed, hidd el, Ő célhoz vezet! Még ma jöjj, még ma jöjj, Jöjj az Úrhoz, még ma jöjj!” (121. Hallelujah)

 

1630 Előadás, beszélgetés

Mi a különbség az eucharisztia és az úrvacsora között, miért gyógyított Jézus, mik az egyházunk időszerű kérdései, hogyan dicsőítsük Istent? Megannyi fontos és érdekes kérdésre kaptunk válaszokat lelkészektől, presbiterektől, testvérektől. A misszióból pihenőre hazatérő Greizer család pedig színes, sőt a bemutatott tárgyak révén „kézzelfogható” beszámolót tartott arról, hogy milyen az élet keresztyének között, a távoli Vanuatun.

És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen.” (Mk 4,27)

1830 Vacsora

Tudja a mi könyörülő Urunk, hogy mire van szükségünk, így táplált minket étellel-itallal is esténként, hogy ebben se szenvedjünk hiányt. Reggelig ki is kellett tartania, hiszen még csak az este jött el, igei ajándékaival.

1930 Esti áhítat

László a római levél alapján a kereszt üzeneteit hozta közénk. Megtudhattuk, hogy Isten haragja mutatkozott meg a golgotai kereszten, de így lett engesztelő és egyedüli menekülési út számunkra. Az ember a Golgotára lett felemelve, mert mindannyian azt érdemeljük. Krisztus szabadító, engesztelő áldozata nélkül nincs út Istenhez, mert Ő kitölti Igazságát. A hit: Isten ajándéka, a szív elköteleződése Istenben és ígéreteiben, hit által lesz miénk az élet. Üres a sír is, Krisztus feltámadott, új élet forrása lett a kereszt, felszabadultunk a bűn átka alól:

Tudván azt, hogy a mi óemberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:” (Róm 6,6)

Hetünket úrvacsorával zártuk szombaton. Jó volt testvéri közösségben, az igére figyelve tölteni napjainkat. Testvéri ismeretségek születhettek, mélyülhettek az egymásra szánt „félórázások” során is. Áldott alkalmak, beszélgetések és sok öröm a földi szemnek is: erdős hegyek között voltunk, kirándulhattunk fenyőerdőben, láthattunk őzeket a hajnali tisztáson, ködöt a nyár közepén egy esős délutánt követő reggelen. Még ha pár napra „ki is vonultunk belőle”, nem a világ halt meg a mi számunkra, hanem az apostol intése szerint nekünk kell meghalni a világ számára. Így lehetünk az Övéi: vigyük ezt a személyessé vált örömhírt minden nap a szomjazóknak!

Köszönjük, Uram, hogy készítesz ilyen alkalmakat is!

András

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Older Posts »

Kategóriák